Szeparációs szorongás bébiszitterkedés alatt: Hogyan lehet leküzdeni?
Az ajtócsapódás és egy gyerek hisztérikus sírása minden szülő rémálma. A gyermektől való elszakadástól való félelem a szülők életének velejárója. Csakúgy, mint egy gyerek szeparációs szorongása.
Ez nem újdonság, éppen ellenkezőleg, természetes dolog. Hogyan kezeljük az elválástól való félelmet?
Mit jelent és meddig tart a szeparációs szorongás?
Normális egy 2 éves gyerek szeparációs szorongása? A szeparációs szorongás általában a gyermek életkorának 8. hónapja körül kezd megjelenni. Ez egy olyan állapot, amikor a gyermek túlzott félelmet és szorongást mutat, amikor elválik attól a személytől, akivel erős érzelmi köteléket épített ki. Leggyakrabban egy anya és egy gyermek között jelenik meg.
A gyerekek szeparációs szorongása később, a 18. hónap körül vagy az óvodakezdéskor is megnyilvánulhat. Tehát ez az állapot egy 2 éves gyereknél is teljesen rendben van. Egyes gyermekeknél előfordulhat, hogy soha nem jelenik meg. Az pedig, hogy meddig tart mindenkinél eltérhet.
Hogyan nyilvánul meg?
A gyermek félelmet mutat az idegenekkel és az ismerős emberekkel szemben, akiket nem lát naponta. Anyja közelségétől függ, és abban a pillanatban, amikor elhagyja a látókörét, szorongást és félelemérzetet kezd mutatni. Ezt az állapotot leggyakrabban hisztérikus sírás és sikoltozás kíséri. Fizikai tünetekkel is járhat, mint például a hasi fájdalom vagy hányinger.
Ez csak átmeneti
A szeparációs szorongás csak átmeneti. Ez egy olyan jelenség, amely a gyermekeket fejlődésük során végigkíséri, és idővel eltűnik. Ha a szeparációs szorongás nem csillapodik, akkor tanácsos szakértőt felkeresni és megoldani a problémát.
Hogyan segíthet a gyermekének leküzdeni az elválástól való félelmet?
A félelem életünk természetes velejárója. Leggyakrabban olyan helyzetekben érezzük, amikor valami újat, még felfedezetlent és bizonytalant tapasztalunk.
Pontosan ez az oka annak, hogy ez akkor fordul elő, amikor a gyermek és a szülők először válnak el egymástól. A leghatékonyabb megoldás? Készüljön fel előre egy ilyen helyzetre. Hogyan kell csinálja? Létezik útmutató a szeparáció szorongáshoz.
Kezdje a lehető legkorábban
Eljött a bébiszitter ideje? Nincs is jobb, mint jó előre elkezdeni a felkészülést. Ha kiválasztotta a gyermek felügyelőt, a lehető leghamarabb mutassa be a gyermekének.
Építse ki a kölcsönös bizalmat
A bébiszitternek nemcsak Önnel kell bizalmas kapcsolatot kiépítenie, hanem a gyermekével is, akivel jórészt tölti majd az idejét, amikor Ön távol van. Időbe telik, hogy kölcsönös bizalom alakuljon ki a gyermek, a bébiszitter és Ön között. A próba-bébiszitterkedés, amelynek során Ön otthon van, egy jó lépés lehet a bizalom megteremtése felé.
Vonja be a bébiszittert a rutin tevékenységekbe, amelyeket az Ön távolléte alatt fog végezni. A gyermek ilyenkor megszokja, hogy azokat a dolgokat, amelyeket Ön általában csinál, más is meg csinálnhatja.
Az is hasznos, ha fokozatosan növeli távollétét, egyedül hagyja a gyermeket a gyermek felügyelővel, míg a közelben van – például egy másik szobában. Ez lehetővé teszi a gyermek számára, hogy biztonságban érezze magát, ha tudja, hogy Ön a közelben van.
Állítson be egy rutint
A napi rutinos feladatok bizonyosságot adnak arról, hogy a dolgok jól működnek és minden rendben halad. Megnyugtatnak bennünket, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy lenniük kell. Emiatt fontos, hogy a baba felvigyázás során olyan rutint alakítsunk ki, amely nemcsak a gyereknek, hanem Önnek is bizalmat ad, hogy a dolgok úgy mennek, ahogy kell. A rutinnal rendelkező gyermek önbizalmat nyer afelett, hogy a rutintevékenységek után újra találkozhat Önnel.
Fokozatosan bővítse a felvigyázási időtartamot
Az éjszakai gyermek felvigyázással kezdeni nem ideális megoldás. Éppen ellenkezőleg, -ahogy korábban már említettük - próbáljon rövidebb idővel kezdeni, és fokozatosan növelje a felvigyázás hosszát.
A hirtelen külön töltött idő stresszt és szorongást idézhet elő a gyermekben, ha az elszakadási idő túl hosszú. Ezért fontos a fokozatos átállás, hogy megkönnyítsük a gyermek alkalmazkodását a hosszabb bébiszitterrel töltött időhöz.
Garantáljon olyan környezetet, ahol biztonságban érzik magukat
A gyermekfelügyelethez olyan környezetet válasszunk, ahol a gyermek biztonságban érzi magát. Valószínűleg ez a saját otthonuk lesz. Ellenkezőleg, egy idegen környezet további bizonytalanság és félelem érzését keltheti a gyermekben, amit semmiképpen sem akar. Ez akár befolyásolhatja azt is, hogy meddig tart a szeparációs szorongás.
Az apák általában nehezen viselik a szeparációs szorongást, és gyakran féltékenységgel szembesülnek, amikor a gyermek az anyát választja. Ez a dinamika az idő múlásával megváltozhat, és még az anya is féltékenységet érezhet a szeretett apa iránt.
Ideje búcsút venni és távozni
Sikeresen túljutott a szeparációs szorongást megismerő és azt tesztelő szakaszon, és most eljött a pillanat, amelyre mindvégig készült – a távozás. Ideje egyedül hagyni a gyermeket egy bébiszitterrel és nemcsak kérdezgetni, hogy meddig tart a szeparációs szorongás.
Annak érdekében, hogy ne bonyolítsa feleslegesen a kezdést, a következőket érdemes tennie:
-
Legyen rövid és gyors a búcsúzás
Ne húzza tovább a búcsút a szükségesnél. Elég egy ölelés, egy csók és a biztosíték, hogy visszatér. Minél tovább húzza az elválást, a gyermek annál jobban kezd ragaszkodni Önhöz. -
Érzékeltesse, hogy megbízik benne.
Bátorítsa. Mutassa meg gyermekének a hitét, hogy képes rá. Egy kis jutalommal motiválhatja, ami a visszatérése után vár majd rá. Ezzel a módszerrel akár egy 2 éves gyerek szorongása is csökkenthető.
Nem javasoljuk azonban a jutalmazási módszer rendszeres vagy gyakori gyakorlását. Azonban segíthet az indulásban. -
Ne jöjjön vissza!
Ha úgy dönt, hogy távozik, ragaszkodjon ehhez a döntéshez. Még ha hallja is a sírást, fontos, hogy következetes maradjon. A legtöbb esetben a sírás néhány perc múlva elmúlik. Az Ön nyugalma érdekében megbeszélheti a bébiszitterrel, hogy folyamatosan tájékoztassa Önt arról, mennyi időbe telt, amíg gyermeke megnyugodott. -
Maradjon nyugodt
Ne stresszeljen olyan helyzeteken, amelyeket nem tud irányítani. A kezdetek a legnehezebbek – mind a szülők, mind a gyerekek számára. Az idő és a kölcsönös együttműködés a kulcsa az elválástól való félelem leküzdésének.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy bár Ön egyrészről szülő, másrészről feleség, élettárs vagy barát is. Olyan ember, akinek időre van szüksége önmagára és szeretteire is. Ne tekintse a gyermekétől való elszakadást olyan dolognak, amiért magát kellene hibáztathatnia.
A szeparációs szorongás a gyermek életének természetes velejárója és a szülő elszakadása a gyermektől a gyermek társadalmi életbe való beilleszkedésének egyik elkerülhetetlen mérföldköve. Akár 1 vagy 2 éves gyerek szeparációs szorongásáról van szó, az mind természetes.
